A cikksorozatból is kitűnik, hogy a vajdasági magyar felsőoktatással kapcsolatban már a célok, vágyak, szükségletek megfogalmazásánál elakadunk, mert ellentétesek a vélemények. A minimalista és maximalista elképzelések közti őrlődés azonban annyit elárul, hogy e dilemmák égetően időszerűek, a helyzet megoldatlan, áldatlan. Véleményem szerint Becsey Zsolt (volt európai parlamenti képviselő) tavalyi megállapítását kellene megszívlelnünk – adott hangot a véleményének dr. Csányi Erzsébet egyetemi tanár, a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium vezetője, aki idézi is Becsey úr idevágó kijelentését:

,,Meggyőződésem, hogy csak a magyar nyelvű felsőoktatással lehet a magyar értelmiséget, ezáltal pedig a magyarságot megtartani itt a Vajdaságban. Ha nem tudjuk a komplex felsőoktatást egy ekkora közösség számára megoldani – amely például nagyobb, mint a finnországi svéd kisebbség, akinek saját egyeteme van –, akkor további problémákkal szembesülünk.” (Magyar Szó, 2009. nov. 3.)

– Az első egyetemalapítási lehetőséget valószínűleg az 1970-es években szalasztottuk el. Akkoriban Vajdaság felsőoktatásának 1970–80 közötti távlattervéhez beadványával a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke is nyomatékosan hozzászólt a kari tanácsokon és a tartományi közvitában, kimutatva a magyar hallgatók vészesen csökkenő jelenlétét a vajdasági felsőoktatásban. Javasolják egy magyar tannyelvű tanítóképző és egy természettudományi kar alapítását, a BTK-n magyar történelem szakos képzést, magyar tagozatokat a közgazdasági, az orvosi, a jogi, a mezőgazdasági és a műszaki karon. A Művészeti Akadémián magyar színművészeti tagozatot. „Reális alapunk van arra, hogy végre rendezzük mind a tanárképzést, mind pedig a magyar nyelvű oktatást más karokon is” – nyilatkozta Bori Imre tanszékvezető. (Magyar Szó, 1971. dec. 5.)

Tudjuk, mindebből csupán a színészképzés és a Tanítóképző sikertörténete állt össze. Igaz, a Tanítóképző 2006-ban vált valósággá, tehát 35 évig kellett érlelni ezt az álmot.

Vajdasági Magyar Tudományegyetem? A '90-es években ismét ki lehetett volna használni a lehetőségeket. A háborús évek (vagy egyéb okok?) miatt azonban elszalasztottuk a történelmi pillanatot, hogy – akárcsak a többi határon túli régió – mi is megkapjuk az anyaországtól ezt a létfontosságú anyagi-erkölcsi-politikai támogatást – szögezte le Csányi Erzsébet, aki helyzetképpel is szolgál:

– Az Újvidéki Egyetem 14 kara közül 5 kar folytat magyar nyelven is képzést: a Művészeti Akadémia, a Bölcsészkar, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a Közgazdasági és az Építőmérnöki Kar. E két utóbbi kart kivéve az oktatás magyarnyelvűsége megkerülhetetlen, természetszerű, hiszen magyar óvónő-, tanítónőképzés, magyar színészképzés és a magyar nyelv és irodalom tanárának képzésére szorítkozik. A kétnyelvű egyetemi modell valódi elemei tehát csupán a szabadkai székhelyű Közgazdasági és Építőmérnöki Karon mutatkoznak, ahol az első éven párhuzamosan jelen vannak a magyar és szerb tagozatok. Azonban a belgrádi minisztérium ezek pénzelését nem vállalja fel, a karok önerőre támaszkodva oldják meg, ami ugyancsak esetlegessé teszi a magyar tagozatok működtetését.

Az elmúlt években a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium tevékenysége és az MTA Kárpát-medencei kutatási hálózatot megalapozó felmérései keretében voltak komoly problémafelvetéseket tartalmazó erőfeszítések a vajdasági magyar felsőoktatás és tudomány jövőképének megrajzolására. 2004-től intenzíven foglalkoztunk egy egységes vajdasági magyar felsőoktatás-fejlesztési tervezet kidolgozásán.

PEDAGÓGIA, PSZICHOLÓGIA, SZOCIOLÓGIA MAGYARUL

A Tanítóképzőn és a BTK Magyar Tanszékén kívül Vajdaságban valóban csak nagyon részleges magyar nyelvű felsőoktatást tudunk felkínálni a fiataloknak. Mondható ez úgy is, hogy toldozgatjuk-foltozgatjuk a rendszert. De úgy is, hogy többnyelvű egyetemi modellt szeretnénk kifejleszteni. Ez a foltozás lehetne sikeresebb is, ha az Újvidéki Egyetem programszerűen kitűzné a célt, hogy felfejleszti multietnikus aspektusát. Erre azonban eddig nem mutatkozott határozott szándék.

Az egyetlen ilyen vonatkozású (szerény) eredményünk az Általános tantárgyak magyarul az Újvidéki Egyetem hallgatói számára c. kísérleti projektum, minek keretében 2005 óta három tárgyat órarendbe iktatva (!), magyarul hallgathatnak Újvidéken az összes karról az érdeklődő egyetemisták: a Pedagógiát, a Pszichológiát és a Szociológiát. Az órákat a bölcsészkar tantermeiben szervezik meg. A projektum szépséghibája, hogy ezt a képzést a tartomány kénytelen finanszírozni a minisztérium helyett, s hogy megszervezése minden év elején esetleges, mivel a rektorátus nem hozott létre koordináló testületet. Ebből kifolyólag a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kénytelen bábáskodni a projektum körül. Az elmúlt öt évben e három tárgy iránt jelentős érdeklődés mutatkozott meg, de az is kiviláglott, hogy a megszervezés/meghirdetés módozatain javítani kellene. Nem volt egyszerű ennek az útnak a kitaposása sem – hallottuk dr. Csányitól.

AZ ÚT KITAPOSÁSA

A projektum előtörténetéről a következőt hallottuk tőle:

– Nem volt egyszerű ennek az útnak a kitaposása sem. Csak dióhéjban foglalnám össze, milyen lépéseket kellett megtenni: a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium a vajdasági magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében 2004 szeptemberében az Újvidéki Egyetem rektorátusán kezdeményezte egyes tantárgyak magyar nyelven való megszervezését az Újvidéken tanuló egyetemi hallgatók számára. Dr. Radmila Marinković Nedučin rektorral, dr. Miroslav Plančak prorektorral úgy mértük fel a helyzetet, hogy ennek a részleges magyar nyelvű oktatásnak az előfeltétele az anyagiak biztosítása. A Felsőoktatási Kollégium még szeptember folyamán anyagiakért fordult a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkársághoz és pozitív választ kapott Bunyik Zoltán titkártól. Majd a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium nevében beadvánnyal fordultunk az Újvidéki Természettudományi-Matematikai Kar Oktatási és Tudományos Tanácsához, melyben javasoltuk, hogy a TTK mint a tanárképző karok egyike, vállalja fel egyes általános tantárgyak (Szociológia, Pszichológia, Pedagógia, Informatika, Angol nyelv) magyar nyelvű oktatásának megszervezését az Újvidéki Egyetemen, azzal, hogy a VMFK szükség szerint ellátná a szakmai koordinátor szerepét. Az indítványt a TTK elfogadta. Beadvánnyal fordultunk még a többi kar Oktatási és Tudományos Tanácsaihoz is: BTK, Műszaki Kar, Orvostudományi Kar, Mezőgazdasági Kar, Jogi Kar, Testnevelési Kar. A három utóbbi kar kivételével az összes többi elfogadta a magyar kurzusok felvételét. 2004 októberében az Újvidéki Egyetem Oktatási és Tudományos Tanácsa is engedélyezte a kezdeményezést. Végül a tartományi Oktatási Titkárság és a rektorátus protokollal szabályozta ezt az együttműködési formát, amely azóta is él.

TÖBB TÁRGYBÓL KELLENE

Elképzeléseink szerint több tárgyat kellene, lehetne beiktatni, összevont magyar tagozatot is létre lehetne hozni pl. kémiából, biológiából, fizikából. (Jelenleg csupán felzárkóztató konzultációk folynak ezekből a tárgyakból az elsőéves hallgatók számára a TTK-n. A magyar ajkú egyetemi tanárok különórái a szerb nyelvtudás hiányosságainak kiküszöbölése mellett a szaktudásbéli egyenetlenségekre is koncentrálnak.) Így valóban kialakulna egy kétnyelvű egyetemi modell, amely a szerb és a magyar tannyelv arányos eloszlása esetén serkentené az ún. hozzáadó kétnyelvűség kialakulását a felcserélő kétnyelvűség helyett. Az Újvidéki Egyetem képzési rendszerének nagyobb fokú anyanyelvűsítését azonban sajnos nem sikerült elérnünk.

A vajdasági magyar felsőoktatás tannyelvi tervezésével szakszerűen és csapatmunka keretében kellene foglalkoznunk. Egy következő kis lépés lehetne a magyar nyelv adekvátabb társadalmi funkciójának kialakításáért pl. az, ha a Tanítóképző Kar Magyar Tannyelvű Bölcsészkarrá alakulna pedagógia, történelem-szociológia-filozófia, média, néprajz szakok beindításával – hallottuk dr. Csányi Erzsébettől.